Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gerbeaud Legenda

A Gerbeaud-legenda Kugler Henrikkel kezdődik, aki egy soproni cukrászcsalád harmadik nemzedékét képviselte. Tanuló- és vándoréveiben tizenegy városban, köztük Párizsban gyarapította szakmai
ismereteit.

1858-ban alapította meg cukrászatát a mai József nádor-téren. A korabeli sajtó a megnyitás évében így írt róla: "Máris sok előkelő társaságot fogad ízléses szalonjában, hol a kitűnőleg szolgáltatott chinai és orosz théán kívül a theasütemények egy különös nemével Pesten a legjobb fagylaltot lehet enni." Ez a nevezetes fagylalt nyáron az üzlet előtt, az utca kövezetére állított asztaloknál volt fogyasztható. Pesten először!


Kugler Henrik 1870-ben áttette székhelyét a mai Vörösmarty térre, amivel az az akkori "város közepébe" került. Kugler habos, csokoládés kávéja, különleges likőrjei, valamint cukor-bonbonjai vonzották a közönséget. A Kugler-torták és mignonok nagyon keresettek voltak, ezeket nála csomagolták először papírtálcára. Kugler neve évtizedekkel halála után is megőrizte vonzerejét, gondoljunk csak József Attila első versére: "de szeretnék kuglert enni". A mignon a magyar fővárosban ugyanis átkeresztelődött itteni meghonosítója nevére.

Kugler Henrik 1882-ben Párizsban ismerte meg Gerbeaud Emilt, s mivel utóda, akinek átadhatta volna addigra elhíresült cukrászdája vezetését, nem volt, két év múlva Budapestre hívta őt, mint leendő üzlettársát.

Emil Gerbeaud 1854-ben, az akkor még Franciaországhoz tartozó Genfben született, apja és nagyapja is cukrászok voltak. Ifjú korában beutazta Angliát, Franciaországot és Németországot, majd Saint-Etienne-ben telepedett le. Feleségül vette Ramseyer Esztert, egy saint-imiér-i csokoládégyáros lányát. A későbbiekben öt leányuk született.

1884-től Gerbeaud Emil már az új tulajdonos, akinek tehetségét és vállalkozó kedvét az üzlet eredményekben gazdag múltja is ösztönözte. A segédek számát tízről hatvanra emelte, rajtuk kívül tizennyolc-húsz elárusítónőt, húsz csomagolónőt és öt szállítót is alkalmazott. Számos újítást vezetett be. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Vajas-, párizsi- és különleges krémeket, több, mint százféle teasüteményt, csemegecukorkákat készített. Mint chocolatier, azaz csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakosmeggyet.


Üzemét gépesítette, a XIX. század végén már 150 alkalmazottal dolgozott, akiknek jelentős része azért jött külföldről, hogy Gerbeaud-nál képezze tovább magát. "A régi magyar cukrászatot új fejlődési irányba terelte, és ezzel a magyar iparnak dicsőséget és elismerést szerzett" - írták róla kortársai. Gerbeaud Emil szakmai igényességgel törekedett arra, hogy készítményeit minőségükkel és tetszetős kiállításukkal vonzóvá tegye a vendégek számára. Saját tervezésű, jellegzetes, művészi dobozokban árusította változatos termékeit.

A "Gerbeaud" név hamarosan fogalommá vált, bár Gerbeaud Emil jó üzleti érzékkel még hosszú évekig "Gerbeaud - Kugler utóda"-ként nevezi cukrászdáját.

Az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon még Kugler Henrik szerepelt az úgynevezett Királycsarnokban, amelyet a Milleniumi Kiállításra Gerbeaud Emil kibővített és fényűzően berendezett. A kiállítás legnagyobb kitüntetését, díszoklevelet kapott. 1897-ben megkapta az Országos Iparegylet aranyérmét. Az 1898. évi brüsszeli és az 1900. évi párizsi Világkiállításon már mint zsűritag szerepelt. Egyetlen svájci-magyar cukrászként büszkén viselhette a Francia Becsületrend szalagját is.

Gerbeaud pályafutása rohamosan ívelt felfelé. Munkásságának 25. esztendejében, 1909-ben, a Budapesti Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének közgyűlésén Gerbeaud Emilt az Ipartestület örökös díszelnökévé választották. Gerbeaud Emil és felesége ugyanebben az évben 6000 koronás ösztöndíj - alapítványt létesített: "melynek kamataiból évenként egy cukrász, cukorkakészítő vagy csokoládégyáros alkalmazott szakmájában való tökéletesedése céljából külföldi tanulmányútra kiküldessék".

A cukrászda mai arcát az 1910. évi nagy felújítás során nyerte el, - akkor még - Gizella téri belső berendezésének terveit Darilek Henrik, korának jelentős iparművésze készítette. Többféle nemes faanyagot, márványt és bronzot használtak fel. A mennyezetet XIV. Lajos korabeli rokokó mintázatú stukkók díszítik, a csillárok és a falikarok Mária Terézia stílusában készültek. A Kugler idejében már meglévő csavart lábú francia asztalok mellé Gerbeaud a párizsi világkiállításról szecessziós asztalokat hozatott. A Gizella téri üzletről 1917. januárjában ezt írták: "ama egyetlen budapesti hely, amelyet szilárd sziklaként még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni". A nehéz háborús éveket átvészelve Gerbeaud Emil 1919. november 8-án hunyt el.


Felesége egészen 1940-ig vett részt az üzlet vezetésében, megőrizve annak magas színvonalát. Tőle így búcsúztak a kortársak: "Nem ül ott többé tejszínhab-fehérhajával, selyemruhájában a kassza mögött, hogy ellenőrizze, szabályszerű és ízlés-es-e a habos kávé a nemes porcláncsészében, és hogy eléggé ragyog-e az ezüsttálca csokoládé alatt".

Gerbeaud Emil érdekes és színes egyéniség volt. Szakmai sikereinek titka abban rejlett, hogy szigorúan ügyelt készítményei minőségére, tetszetősségére. Megesett például, hogy saját kezűleg roncsolta szét a puncsos mignonokat, ha azok színárnyalata nem volt számára megfelelő. Művésze volt hivatásának. Pompás üzletébe francia szellemet és párizsi hangulatot varázsolt, az arra akkoriban amúgyis fogékony pesti közönség ízlését fejlesztve. Megjelenésre elegáns, természetre nagyvonalú és előzékeny volt. Kortársai tanítómesterük ként tisztelték, hírneve szinte az egész világot bejárta.

1948-1984-ig a "Vörösmarty" nevet viselte a patinás cukrászda, mindvégig gondosan őrködve a minőségen és ápolva a hagyományokat, megtartva a világhírnevet. 1984. márciusától a budapesti belváros szívében ismét ott ragyog a bejárat fölött a "Gerbeaud" felirat.

1995-ben Erwin Müller német üzletember tulajdonába került a Gerbeaud-ház. Az új tulajdonos 1997-ben, egy teljes évig tartó rekonstrukcióval - miközben egyetlen napig sem volt zárva a cukrászda - felújíttatta, és ha lehet, még szebbé varázsolta, mint valaha volt.

A Gerbeaud-ház a Vörösmarty téren ma a vendéglátás szinte valamennyi műfaját kínálja. Csábító süteményeket, megkapó, századeleji hangulatot a cukrászdában, saját Gerbeaud-sört az épület alagsorában levő, 220 vendég befogadására alkalmas, boltozatos Sörházban. A 50 fő részére kiépített, új Onyx étterem a Harmincad utca felőli bejárattal, egy valódi belsőépítészeti és gasztronómiai gyöngyszem.

A Gerbeaud vezetői által alapított Gerbeaud Gasztronómia Kft. 2004 óta vezeti a Gerbeaud Házat.

Az elmúlt majd másfél évszázad alatt a Gerbeaud Cukrászda falai között vendégként megfordult a társasági élet színe java és a politikustól a művészig szinte minden híres ember, aki akár rövid időre is a magyar fővárosba látogatott. Néhány impozáns név a vendégkönyvből: Erzsébet királyné, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, György és Edward angol királyok, még trónörökösként, Josephine Baker, a közelmúltból Diana hercegnő, Beatrix holland és Erzsébet angol királynők, Franz Vranitzky korábbi osztrák kancellár, Vacláv Hável volt cseh elnök, a sztárok világából pedig Madonna, Ralph Fiennes, Melanie Griffith és Antonio Banderas…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.